A tinédzserek lelki világáról előadást csinálni azért is kihívás, mert tinédzserek alapvetően nem játszanak színházban, s ha mégis, önmagukat játszván elvesztődhetnek a metadiszkurzív síkban. Bocsárdi László azonban szerencsésen választott: Maria Wojtyszko kortárs lengyel drámaíró Sam, avagy felkészülés a családi életre című darabja ugyanis annyira friss és arcbamászó (fordító: Pászt Patrícia), hogy a kamaszkori vívódások, örömök és kihívások semmit sem veszítenek életerejükből azzal, hogy a dráma valamennyi szereplőjét felnőtt színészek alakítják. Bocsárdi a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészeivel, illetve a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős színiseivel közösen dolgozta fel a tizenhárom éves Sam (Erdei Gábor) történetét, pontosabban életének egy válságos szeletét: a kamasz szülei válnak, a gyermeknek pedig szembesülnie kell azzal, hogy a család, a szerelem és az összetartozás fogalma korántsem annyira egyértelmű, mint azt az iskolában tanítják.

 

(A gyergyószentmiklósi XIII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon a színésznövendékek közül mindössze ketten szerepeltek az előadásban (Sam osztálytársa és crushja, Viola szerepében Korodi Janka, illetve Sam anyjának új pasijaként, Dragan szerepében Pignitzky Gellért): Czirják Beatrixot Sam anyjaként Márkó Eszter helyettesített, Daragus Annát Gosia, Sam apjának új szeretőjeként Kovács Kati váltotta, Tóth Eszter Nikolett helyett pedig két szerepben Szalma Hajnalka lépett színpadra.)

Wojtyszko darabja azért humoros és működőképes, mert nemcsak az ultrakonzervatív, bigott keresztény értékrend szerint élők képmutatását villantja fel, hanem a balliberális entellektüell réteg elszálltságát is. Sam (aki Erdei Gábor élő és emlékezetes alakításában egy hús-vér tinédzserré válik Bocsárdi színpadán) két olyan szülővel (Márkó Eszter és Pálffy Tibor) él egy háztartásban, akik, értelmiségiek lévén, inkább érzik otthon maguk elméletek és (anti)ideológiák földjén, mintsem a gyereknevelés praktikus hétköznapjaiban. Sam alapvetően egy két lábbal a földön járó tini, aki viszont neveltetéséből fakadóan meglehetősen magányos. Míg szülei feminizmusról, elvi szabadságról, aktivizmusról beszélnek, egy-két füves cigi és jópár, olykor meglehetősen extrém ügyért folytatott tüntetés közepette, Sam hörcsögövél beszélget, tőle vár útmutatást. A Jó és Rossz oldalra bomló Hörcsög Kónya-Ütő Bence és Bocsárdi Magor szimultán alakításában voltaképp Sam érveinek és ellenérveinek kivetülése lesz. A Hörcsögben van annyi skizofrénia és önreflexió, hogy a fiú tudtára adja: mind a kétely, mind a bizakodás a sajátja, és míg szülei életközépi krízisükben tapicskolnak, neki önálló döntéseket kell hoznia – ez lesz a felnőttkor hűtetlen előszobája.

A darab filmszerű, folyamatosan darabokra hulló dramaturgiája 27 tablóban-etűdben távolít el a bizonyosságtól, ami bár fájó, de szükségszerű folyamata a felébredésnek. Wojtyszko remekül érez rá mind a lengyel, mind a közép-kelet-európai társadalmak diszkrepanciájára: hiába a jézusmáriázás, ha íratlan szabályok szerint alakítjuk életünket, hiába tiltják be a szexuális nevelést, ha kiskorúak a reggeli zabkása mellé extrém pornót fogyasztanak. Bocsárdi színpadán ezek az erős, nehéz témák, mint a tudattalanságban és veszélyes prűdségben gyökerező álkereszténység, a hagyományos család, s mint olyan, az életfogytiglani monogámia tarthatatlansága, illetve a fiatal generációk teljes irányvesztettsége, groteszk, fekete humorral tűnnek fel és el. A Sam dramaturgiája ugyanis nem engedi meg azt a fajta elmélyülést, amit mondjuk Kieślowski Tízparancsolata, s ezért is korszerű: mintha csak végiggörgetnénk a hírfolyamon azt a sok társadalmi problémát, ami a keresztény-konzervatív és bal-, illetve neoliberális értékütköztetés során mintegy pernyeként szállt rá a kortárs kis- és nagyközösségre.

 

De a Sam egy játékos előadás, és alapvetően gyermekbarát: nincs benne annyi (erkölcsi) brutalitás, hogy kimondottan felnőtteknek szóljon, s nem annyira komor, hogy ne lehessen nevetni rajta (az alkotók 14 éven felülieknek ajánlják az előadást). Ehhez nagy mértékben járul hozzá a társulat összehangolt játéka, ami úgy váltakozik vérkomolyról vércikire, hogy a nézőben szabad utat enged az elképedésnek és a felszabadult nevetésnek egyaránt. Míg Sam kötelező kamaszháborút vív a nála sokkal macsósabb, ösztönember Grzesiekkel (Fekete Lovas Zsolt), vagy szerelmét, Violát (Korodi Janka) próbálja távolról meghódítani, addig szülei is végigmennek a válás és az azt követő új élet megalapozásának sajátos, de ez esetben javarészt békés dramaturgiáján. Ellentét feszül és párhuzam áll fenn ugyanígy a család és iskola, az intim szféra és a nyilvános tér között, érzelmi világ és a külvilág felé mutatott perszóna között, de család-család, látszat és valóság is szembetalálkozik. Az előadás Gyergyóban úgy a kétharmadánál ült le egy kicsit, de egy rövid pihenő után ütemesen gördült tovább medrében egy grandiózusnak mondható zárás felé (koreográfus: Bezsán Noémi).

A Sam sikere egyrészt a dráma különc részleteiben, másrészt Bocsárdi színpadának összehangoltságában rejlik. Szervesen áll össze a modernizáló, de szimbólumaiban és részleteiben reprezentatív jelmez (Kiss Zsuzsanna tervezésében), a letisztultságában kreatív és leleményes, a lengyel színház világát idéző díszlet (Bartha József), a mobilos-appos-gépzene (Bocsárdi Magor, Kónya-Ütő Bence), a dramaturgiai szerepet betöltő fény (világítástervező: Bányai Tamás); és természetesen a színészi játék, amely ez esetben fluid, olykor ironikus, máskor őszinte, de szinte mindvégig érezteti a tényleges játék mögött mélyen húzódó, húsbavágó kérdések fontosságát. Wojtyszko karakterei külön-külön és együtt is maradandók; a főbb szereplők mellett elég csak a Pignitzky Gellért által alakított, ex-Jugoszláviából kivándorolt muszlim szeretőre, Draganra gondolni, aki finom fricska a káeurópai értelmiségi férfi férfiasságának,

 

vagy a Kovács Kati alakította Gosiára, aki tizennyolc éves, még gyermekien vad és impulzív fiatal nőként szembesül azzal, hogy újdonsült szeretőjének kamaszfia van.

 

Márkó Eszter alakításában Sam anyja kimért, méltóságteljes feminista, aki bár boldogtalanságában láncdohányos, és saját kiábrándultsága miatt inkább filozófusokat hív segítségül, hogy fiának választ adjon arra, mi a szerelem, a nap végén képes belátni: azzal nem lesz kevésbé elhivatott szabadságharcos, hogy farmer helyett felvesz egy ruhát.

A Sam, avagy felkészülés a családi életre az a fajta előadás, amely a művészi érdemei mellett igen kézenfekvő alapanyag a színházzal neveléshez. Bocsárdi előadásában a vallás, a család, az emberi kapcsolatok, a kamaszkor(i szexualitás) okozta megpróbáltatások a tinédzserek nyelvén szólalnak meg, és az a pedagógus, aki a felnőtt közönség számára célzott mélyréteg felől közelítve kezdeményezne párbeszédet diákjaival, meglehetősen gyümölcsöző beszélgetést indíthatna el arról, hogy lényegében kevés dolog az, aminek épp látszik.

 

A cikk forrása: 

http://t-rex.egologo.transindex.ro/?p=11243 


2019. október 18.