Forradalmi eszmék, rendhagyó szexuális vágyak, a színházra és filmre vonatkozó önreflexivitás. Lénárd Róbert rendezése látszólag a néző provokálására játszik, az Álmodozók betör a színházba és aktív részvételt kínál. Azonban már azelőtt elfojtja a nézők csatlakozási vágyát, mielőtt az igazán megszületne. Hasonlóképp, csak prédikál a szexuális forradalomról. Meztelenség, maszturbálás, szeretkezés esetlen mímelés a színpadon - a hiányzó töltetet a háttérvetítés, például Bertolucci filmkockái igyekeznek pótolni. Hogy mi a két médium viszonya egymással, csak néhány bedobált mondat sejteti, akárcsak azt, hogy mi is a nézők szerepe ebben a lázadásban. A fal proszcénium és nézőtér közt örök és lebonthatatlan –válaszolják meg saját kérdésük, és nem hagynak hozzászólási lehetőséget. Értem, hogy erről is szól az elnyomás: úgy teszünk, mintha szabadságot kínálnánk fel, közben fulladjatok bele a saját elfojtott vágyaitokba. A színházat és a forradalmat csinálni kell, és ehhez mi, nézők szívesen csatlakoztunk volna, ha a párbeszéd nem marad egyoldalú.
Hanzi Réka

#mimegmondjuk #teatrolokvium #kollibaci2019
#kollokvium #kollokvium2019

További fotók by Jakab Lóránt: https://www.flickr.com/photos/44259745@N03/with/48925619098/
Újvidéki Színház
Rendező: Robert Lenard


https://www.facebook.com/pg/KollokviumColocviuColloquium



2019. október 19.